Az ember tudja, hogy ha gyerek érkezik a családba, akkor bizony minden megváltozik. Nem csak hogy ő lesz a középpontban, lessük minden kívánságát, óhaját, rettegni is kezdünk. Jaj, csak jól csináljuk, nehogy elrontsunk bármit is, nehogy baja legyen, nehogy elessen, elvesszen, elrabolják, eltévedjen. Rengeteg mindentől retteg a szülő, egészen addig még rá nem jön, hogy ez így bizony nem jó. A gyerekből nem lehet anyám asszony katonája, mi pedig nem lehetünk kész idegroncsok mire felnő, szóval kell egy egészséges egyensúly.
Sajnos a mai világban nagyon oda kell figyelni, ez biztos. De azt nem gondolom, hogy ha rettegünk bármitől is, segít bármit is. Mert bizony nem fog. Csak még ziláltabbak és figyelmetlenebbek leszünk, kevésbé vesszük észre azokat a jeleket, sugallatokat, amik bizony végig segítenek bennünket a gyereknevelés során.
Mi például megbeszéltük a férjemmel, hogy annak semmi értelme, hogy állandóan a gyerek sarkában legyünk, hiszen önállóságot kell tanulnia, és mivel verseny szinten sportol, folyamatos edzések és versenynapok vagy épp hétvégék vannak, ahova nem mindig tudunk elmenni, de felügyelettel elviszik, így el kell engednünk néha egyedül is.
Igen ám, de jött rögtön a következő mondat, vegyünk neki egy telefont. Hogy el tudjon minket érni, hogy ha bármi van tudjon szólni. Én alapvetően egy hét éves kezébe nem adnék telefont, de így azt gondolom én is, hogy nagyon lekorlátozva a használható funkciókat szükség van rá.
Be is vált, hiszen a gyerekünk se fél, előszeretettel megy edzésre is úgy, hogy ott hagyjuk közben és csak megyünk érte, és versenyre is, és mi is nyugodtabbak vagyunk. Az igaz, hogy már hobbink lesz lassan az iphone kijelzőcsere, de az iszereles csapata hihetetlen segítséget nyújt ebben számunkra, és a gyerek meg még kicsi, meg fogja tanulni, hogyan kell vigyázni kellőképp a telefonjára. Szépen lassan menni fog neki az is – remélem.